A daru a Hortobágyi Nemzeti Park (Park) címerállata. Választása telitalálat volt. A térséghez, és az emberi kultúrához általában sok szálon kötődő madár ősszel olyan tömegben időzik a Hortobágyon, hogy megfigyelésük európai hírű programmá vált. Ezért szervezünk oda túrákat. Lássunk 6 okot, amiért ez lehetségessé vált:
1. Táplálkozóhely. A darvak napközben tágas legelőkön, réteken szerzik élelmüket. Főleg magvakat, rovarokat. Őrszemeik több száz méteres "aurát" tartanak a csapat körül. Ha a vezérnek jelzik a közeledő embert, akkor az felszállást vezényel a csapatnak, és már el is tűntek a látóhatáron. Érdekes, hogy az állatokat a pusztában legeltető gulyást, csikóst, juhászt (Hortobágy ősi rangsorában így leírva) egész közel engedik. A Hortobágy, a Park védett pusztái mindehhez kiválóan megfelelnek.
2. Éjszakázó helyek. Az éjszakát tavakon, vízben állva töltik, legjobban a bokáig érő vizet kedvelik. Ott viszonylagos biztonságban töltik az éjszakát. Nem esznek halat, közömbösek a halállomány iránt a vízben. A Park évtizedek óta sokat tesz azért, hogy a helyi halastavak éjszakai menedékül szolgáljanak a darvaknak. Védik a környék nyugalmát, és vonulás előtt pl. bokáig leeresztik a vizet!
3. Útvonalba esünk. Vonuló madárként a darvak a telet Európa legdélebbi részein, illetve Észak-Afrikában, Dél-Ázsiában töltik. A tundrán költenek, főleg Oroszország, Finnország mocsaraiban, Észak-Európában. A kettő között ősszel dél felé, tavasszal észak felé vonulnak. Hortobágy útba esik. Ettől még nem feltétlenül állnának meg itt. Valamikor költöttek Magyarországon, a Hortobágyon is, de az emberi tevékenység elűzte őket. Nagy volt az öröm, amikor több, mint 100 év után, 2015-ben, egy bizonyított daru költés történt hazánkban, a helye hétpecsétes titok volt. Ma annak örülünk, hogy megállóhelyként használják hazánkat, és várjuk, hogy újra rendszeresen költsenek nálunk. Teszünk is érte, sokat.
4. Meglepő intelligencia. Ezek a madarak társas lények. Fejlett kommunikációjuk van, beszélgetnek egymással. Nagy élmény a leszálló darvak hangos kavalkádját hallgatni. A szakma szerint a daru krúgat. Tanulékony állat, és tudásukat általunk ismeretlen módon, tovább is adják a fiatalabbaknak. Vezért választanak a csapat élére, egy tapasztalt, idősebb madarat. Titkokkal teli, szervezett életet élnek, ami számos legenda és hagyomány forrása volt. Képzőművészetünk, irodalmunk, szóláskincsünk gyakori tárgya. Megfigyelésükhöz mindez sajátos misztikumot kölcsönöz...
5. Megközelíthetetlen. Mindig társaságban van. Az őrszemek váltják egymást. Egy daruhoz nem lehet odasétálni, és ő sem fog, ő aztán nem! Tavasszal is átvonulnak rajtunk, de nem időznek nálunk. Sietnek költeni, északra. Megfigyelésük tehát igen korlátozottan lehetséges térben és időben, és leginkább szakvezető, túravezető segítségével sikeres. Mivel leglátványosabb az alkonyati "behúzásuk" a tavakra, a program általában csodás alkonyati fényekkel, a közelgő éjszaka pusztai hangjaival is egybekötött. Igen komplex élmény!
6. Páratlan esemény. Az európai szürke daru (Grus Grus) védett, sebeszhető faj, európai állományát 260-280 ezer példányra becsülik. Ősszel a Hortobágyon, időjárástól függően néhány hétig, több, mint 100 ezer madár pihen vonulás közben, egyszerre. Pontosan persze nehéz megmondani. Nincs példa arra, hogy egy ilyen jelentőségű madár kontinensnyi állományának közel fele Magyarország egyetlen tájegységén egy időben jelen van! Ráadásul látványos csapatmozgásokat végez, és önmagában is nagytestű állat. Hiszen ugyanez egy verébnyi madár esetében kevéssé lenne feltűnő. Nem csoda tehát, hogy a megfigyelőknek, érdeklődőknek igazi csemege minden ősszel.
Íme 6 ok, ami miatt a darumegfigyelés nemzetközi eseménnyé vált. Várjuk az őszt. Várjuk a darvakat, és az érdeklődőket. Összehozzuk őket!
