Terepbejárást tartottam a túra előtti napon, egyedül. A gyalogtúra a minden évszakban varázslatos Tisza-tó téli arcáról szólt. 

A tó vízszintjét a hatóságok úgy szabályozzák, hogy minden ősz végén csökkentik átlag 1,2 méterrel, tavasszal pedig növelik ugyanennyivel. A túra nyomvonalát nem a megfagyott víz jegén, hanem a szárazra került mederfenéken jelöltem ki. A szabályozás változatos terepviszonyokat alakít ki a mederben. Tudnom kellett a túra előtt, hogy milyen mederfenék területek kerültek szárazra?  A nemrég érkezett fagy lehetővé teszi-e, hogy sár helyett a mederfenék keményre fagyott iszapján túrázzunk? Milyen madárvilág tartózkodik a tavon? Mikre számíthatok, amikor már vendégekkel leszek a világ számomra legszebb mesterséges taván? 

A bejáráson sokkal nagyobb távot tettem meg, mint a másnapi túrán. A terv szerint ugyanazon a vonalon sétálunk, mint ahol nyáron evezni vagy motorcsónakozni szoktunk, az akkori vendégekkel. Fénykép párok, tél és nyár, azonos tájról, ugyanarról a pontról fotózva, ez az egyik különlegessége a programnak. Ezt azonban a téli táj nem tette a teljes túraútvonalon lehetővé. Nem volt elég erős a fagy. A biztonság pedig az első, a fénykép párok és egyebek csak utána következnek.

Vajon a tél hátralévő részében megismételhető a gyalogtúra egy last minute szervezésben?

A korán érkező szürkületben sikeresen befejeztem bejárást. Hogy hogyan zajlott a másnapi túra, egy újabb jótékonyan fagyos éjszaka után?

Folyt köv… :-)

(Fotó: Bálizs Éva)