A Stájer hegyek Medve-szurdoka az egyik legnagyobb szurdok Ausztriában. Teljesítve a 700 m-es szintkülönbséget, a túrázók általában megelégszenek, és ez érthető, a felső végén lévő vendéglő elérésével. Általában...
A csoporttal bementünk a szurdokba. Volt köztünk egy édesanya két lányával, az egyik 16, a másik 8 éves. Ragyogó id, ideális túrakörülmények fogadtak. Egy magyar nagybuszos csoport velünk együtt kezdte meg a túrát, vidáman csiviteltünk velük.
Élveztük a változatos szakaszokat. A nagyívű sziklapárkányokat, vízmosta öblöket a kőzetben, korábbi áradások nyomait. Már értjük, hogy miért van lezárva fél évig télen. A víz itt nem viccel, nem szerettem volna épp itt lenni, amikor azokat a fatörzseket egymásra halmozta...
Máshol mélységek felett haladt a kiépített út, Aztán alagútszerű homályban. A növényvilág mindenhol megvetette a lábát az állandóan párás környezetben. A patak dübörög, csobog, zúdul. Kattogtak a fényképezőgépek, kütyük, a tér minden irányába.
Teljestítettük a több mint 170 db fahidat és lépcsőt, a közel 3000 lépcsőfokot. A csapat alig szóródott szét, a szurdok felső kijáratánál lévő vendéglőnél (tengerszint felett 1209 m) találkoztunk. Volna. De nem sokkal előtte a csoportból 5 vendég úgy döntött, hogy a Medve nem elég. Nekik a Hochlantsch-csúcs (1722 m) is kell. Még 500 m szint. Köztük a 8 éves kislány!
Mit tesz ilyenkor az egyszeri túravezető? Teljesíti mindkét csoportrész kívánságát. Marad a vendéglőnél az egyik résszel, és útba igazítja a csúcshoz a másik részt. Miért nem megy a túravezető is velük? Két bennfentes szakmai ok röviden: Nem hagyjuk magára a vendéglőnél maradókat, és igyekszünk nem elfáradni teljesen (pl. én vezetek, amíg a vendég alhat hazafelé a kisbuszban, valamint képesnek kell maradnom segíteni a vendégeknek egész nap folyamán, váratlanság esetén).
Mikor újra egyesült a csapat, az 5 vendég egészségesen elfáradva, elragadtatottan beszélt a csúcsról. Mutatták a fényképeket, videókat, panorámákat, egymást a tetőn, és a - vadkecskéket. Igen, leereszkedés közben már alkonyathoz közel, egy kis csapat alpesi kőszáli kecske, röviden vadkecske (Capra Ibex) legelészett a réten, a túraösvényhez közel. Amíg el nem riadtak vissza a sűrűbe, fényképeket és rövid videót tudtak készíteni róluk. Megkapó élmény viszonylag nagy magasságban, ezekkel a rejtett életmódú, félénk, csupa izom ősi állatokkal találkozni. A hegy jutalma volt ez, az 5-öknek.
Minden túratársunk emlékezetes élményekkel gazdagodott. A 8 éves kislány? Simán végigment, hazafelé pedig édesen aludt a kisbuszban. Ki tudja, melyik túraélményt álmodta újra...
A vadkecskés video az FB oldalunkon: https://www.facebook.com/topkotojeltura.hu/
