Minden héten túrázunk. Ezt a túravezetést, és másokat is további érdekességekkel, a honlapunkon találod: https://top-tura.hu/

A Top-túra bemutatja:

 Tihanyi-félsziget télen

Kiscsoportos, 1 napos, személyes hangulatú, őko szemléletű túravezetés. Körtúra a Tihanyi-félszigeten.   

Ha a túrahelyszínre

• saját autóddal jössz, akkor megbeszéljük, hogy hol találkozunk. Más túratársakat is szállíthatsz, vagy szállítás nélkül, erről bővebben itt olvashatsz: https://top-tura.hu/sajatautoval/  Lehetsz az a túratárs is, akit személyautóval szállítanak.

• a közös kisbusszal, akkor az együtt indulást és a díját határozzuk meg,

• vonattal, akkor kimegyünk érted az állomásra, Balatonszentgyörgyre. 

Jelentkezéskor jelezd, hogy hogyan csatlakozol hozzánk!

Díjak: 

A túrahelyszínen találkozással a túravezetési díj 1.900 Ft/fő. 

Fizetendő még a közös utazás a kisbuszban a velem tartó túratársaknak, várhatóan 8.000 Ft (törzsutas: 7.000 Ft), erről az érintettekkel egyeztetünk.   

Szállás: -

Belépők: -

Egyéb fix költség nincs, hacsak nem vagy hűtőmágnes függő. :-)

A nem törzsutas túratársaktól is szívesen vesszük, ha megjelölik az eseményben, hogy „ott leszek”, és meg is osztják az eseményt. A törzsutasoktól (5 top-túra után, a hatodiktól) pedig ezt egyenesen… :-)

Mi történik veled ezen a túrán? 

A kialudt gejzírek földjén teszel körtúrát velünk. Érinted a Belső-tó partjait, cserszömörcés lejtőket, a termesztett levendulákat, az Apáti-kilátóból pedig remek kilátást remélünk a Balatonra.  

Ami a túravezetést még egyedivé teheti, az a védett, téli álmát alvó őslevendulás meglátogatása. 

Ami még nekem is új lesz a túrán: Ezúttal, az egész. Első túravezetésem ezen az útvonalon. :-)

A túravezetésen választ kaphatsz arra, hogy 

• Mikor működtek a félsziget gejzírjei?

• Mik azok a balatoni kecskekörmök?

• Hogyan halászták a régi tihanyiak a garda nevű balatoni halat?

Az előző top-túra program: Diósgyőr és Miskolc-tapolca, január 25. szombat.

A következő top-túra program: Lovasíjász, február 1. szombat.

A túra nehézsége: A táv: kb 11 km. Szint: 320 m le, és ugyanannyi fel. 10 éves kortól. 

Nehézségi fok:

1 2 3 4   5   6 7 8 9 10

Jelentkezés:

A linken átkerülsz az oldalunkra, ahol a zöld “Jelentkezem a túravezetésre” gomb vár téged. 

Ahhoz, hogy mi is várjunk magunk közé a túravezetésen, a jelentkezéssel egy időben a következő számlaszámra küldd a túravezetés díját: 10700309-70055629-51100005 Tárnai Csaba.

És akkor a link:

Jelentkezem a túravezetésre

Az utalt pénz számlára érkezéséről visszajelzést küldünk. Ekkor csatlakoztál a túra csapatához. A túra a jelentkezések és befizetések sorrendjében telik meg. 

Akadályoztatásod esetén a már befizetett összeg egy levonás kivételével beszámít egy általad tetszőlegesen kiválasztott későbbi túravezetés díjába. A levonás összege 3.000 Ft/túranap. Kevesebb mint 24 órával az indulás előtt túravendég által lemondott túravezetés díja nem számít bele más túrába, és nem jár vissza.  

Ha kérdésedre válaszolhatok, vagy más időpontra rendelnél túrát:

- Facebookon, privát messenger üzenetben (Tárnai Csaba túravezető)

- e-mailben: topturahu@gmail.com, tarnai.csaba@top-tura.hu

- telefonon: 70/610-1192

- facebookon: a túra eseménye alatt, kommentben

Ez a program egy megrendelt, nyitott túravezetés. Mivel nekem is el kell jutnom a helyszínre Szolnokról a megbízást teljesíteni, hozzám be lehet ülni. Ehhez csak egyeztetés szükséges, semmi más. Én a 9 személyes kisbuszommal megyek.  

A közös helyszínre jutás útvonala, amely mentén csatlakozhatsz: Szolnok - 4-es főút - (Abony - Cegléd - Monor) - Bp Keleti-pu - M7-as autópálya.

Pesten belül: Reptéri út - Üllői u - Hungária krt - Keleti - Erzsébet-híd - BAH - M7.

A várható menetrend:

(a végleges a cset csoportban lesz)

6.20 közös indulás Szolnokról 

8.10 közös indulás a Keleti pu Thököly u felőli parkolójából

10.00 érkezés Tihanyba

16.30 Indulás vissza 

18.15 érkezés a Keletibe

20.00 érkezés Szolnokra

Tuti tipp: Ez még tél. Bár kellemes tiszta túraidőre számítunk, rétegesen öltözködj! 

A résztvevőkből a facebookon egy új cset csoportot alakítunk. Ott osztjuk meg az indulással, egyebekkel kapcsolatos részleteket. Ha nem vagy facebook felhasználó, akkor ezeket a részleteket más módon juttatjuk el hozzád (az esemény ugyanis nem csak a face-n látható).

Túrabakancslistás helyszín.

(A túra más időpontokban is rendelhető)

Még több túránk itt: https://top-tura.hu/

Fotó: redphoto.hu

#tura #balaton #kirandulas #tarnai #topturahu #tihany #tour #turavezeto #hike #hikesnearme

Régi, 1800-as évekbeli katonai térképeken, van egy jelölés Tiszafüredtől néhány km-re. Egy magányos fa, mint tájékozódási pont. Nagymamám korabeli emberek mesélnek arról, hogy az ő gyerekkorukban is volt már arra egy fa, amit már akkor is 100 éves fának hívtak. Gondoltam, ez aztán az izgalmas túracélpot! Odavezetni egy csoportot! Micsoda energiái lehetnek...

Már előre mondom: a fa és környezete legkisebb zavarása mellett vezetek oda túrát. A pontos helyét nem is teszem közzé. A környéken korábban a fokozottan védett réti sas pár költését észlelték, de azt remélem, hogy január első szombatján őket sem háborgatjuk még, ha ott is tartózkodnak. Télen gyakran járnak be nagy területeket élelmet keresve, kóborolnak. Bár az egyik legkorábban költő madaraink egyike, ilyenkor azért csak elvétve végzi látványos nászrepülését. 

A fáról az I love Tisza-tó magazin érdekes cikket közölt, a szerkesztőség tagjai nem voltak restek fel is keresni. Van egy másik fa a Dunántúlon, amit (akit?) útba szoktam ejteni túravezetés során. Azt a libanoni cédrust 1830-ban ültette József nádor saját kezével. Minden márciusban meglátogatjuk, töltekezünk energiáiból. Belegondolunk, hogy mi mindent láthatott azóta, hogy 18 éves korában kitört körülötte a Petőfi-féle szabadségharc...

A füredi 100 éves fát sosem derítjük ki, hogy ki ültette. Valószínűleg nem emberi kéz, hanem a kiszámíthatatlan folyómenti szél rakott le éppen ott egy magocskát, valamikor a 19. század elején. Talán éppen 1830-ban. 

Mi mindenesetre megkeressük 2020. január 4-én, a hagyományos évnyitó túránkon. Remélem, a terepviszonyok és az időjárás támogat minket ebben.

Kedves sokat látott fa! Tisztelj meg minket azzal, hogy fogadsz minket. Időtlenséged, energiáid hadd közvetítsék a felelős természetjárás oly hiányzó szemléletét az azt szolgáló túravezetőn keresztül, az érdeklődőknek!

Tárnai Csaba  

Folytassuk azzal, hogy hogyan zajlott maga a túra! A szárazra került mederfenék felszíne csak éppenhogy megfagyott. Az iszap kérge nem bírta el egy felnőtt súlyát, újra kellett tervezni az útvonalat.

Téli álmát alvó, bezárt kikötő. Ahol nyáron csónakok százai, motoros hajók, kenuk nyüzsögtek, kikötői munkatársak szolgálták ki az egymást váltó vendégeket. Most hóréteg alatt pihent minden. A hajók eltűntek: valahol távolabb, fedett helyen szakszerű kezelés alatt várták a következő szezont…

Tartalék száraz zoknik, egyebek a túravendégeknek a hátizsákomban, ha félre lépnének. Mi a derékig jeges vízbe merülő túravendég előző szava? – Elbír ez a jég engem, a túravezető túl óvatos… :-)

A zöld 50 árnyalata helyett a szürke 50 árnyalata vett körül minket. A tóban a víz széle a szabályozás miatt jóval bentebb volt, mint a nyári partvonal. Nehezen volt látható, mert a hóréteg több szakaszon elfedte a határt víz és megfagyott föld között. A határon gyalogoltam a sor elején: köztem és a víz között kockázatos lehetett, távolabb a víztől mint én, pedig teljes biztonságban lépdelhettek mögöttem a túratársak. mint egy élő és mozgó jelzés. A mederben haladtunk, de nem volt a talpunk alatt víz. Az 1,2 m-es szintcsökkentés után a visszahúzódott tó széles sávot hagyott a meder szélén szabadon. Egyes öblökből teljesen eltűnt a víz, ott keresztülvágtunk toronyiránt.

Az egyik legtávolabbi pontunk a gyalogtúrán egy homokpad volt. Nyáron itt szoktunk pihenőt tartani a kenukkal. Meztelen talpunk alatt finom folyami homok olyankor. Illetve, ez most is így volt, köztünk hó és bakancstalp. Ugyanaz a helyszín, egy másik világ. Kattogtak a gépek, kütyük. A fürdést kihagytuk, de csak mert nem hoztunk gatyát-bikinit. J Körülöttünk pihent a növényzet, de az állatok mozogtak, kormoránok mellett láttunk egy kis erdei egeret is, aki a hóban fúrta a járatát. Csak úgy púposodott a hó amerre járt, amíg felszínre nem bukkant. Akkor megijedt a csoportunktól!

A túra jól sikerült, a zoknik és társaik nem kellettek (inkább lélekmelegítőt pakoltam volna).

Olyan fagyot mondanak egész hétre, hogy január 13-án vasárnap kibővített jégtúrát tehetnénk. Last minute kiírással, meglátom…

Mi ez a téli-nyári leeresztés a tavon? Lásd a 3. részben!

Terepbejárást tartottam a túra előtti napon, egyedül. A gyalogtúra a minden évszakban varázslatos Tisza-tó téli arcáról szólt. 

A tó vízszintjét a hatóságok úgy szabályozzák, hogy minden ősz végén csökkentik átlag 1,2 méterrel, tavasszal pedig növelik ugyanennyivel. A túra nyomvonalát nem a megfagyott víz jegén, hanem a szárazra került mederfenéken jelöltem ki. A szabályozás változatos terepviszonyokat alakít ki a mederben. Tudnom kellett a túra előtt, hogy milyen mederfenék területek kerültek szárazra?  A nemrég érkezett fagy lehetővé teszi-e, hogy sár helyett a mederfenék keményre fagyott iszapján túrázzunk? Milyen madárvilág tartózkodik a tavon? Mikre számíthatok, amikor már vendégekkel leszek a világ számomra legszebb mesterséges taván? 

A bejáráson sokkal nagyobb távot tettem meg, mint a másnapi túrán. A terv szerint ugyanazon a vonalon sétálunk, mint ahol nyáron evezni vagy motorcsónakozni szoktunk, az akkori vendégekkel. Fénykép párok, tél és nyár, azonos tájról, ugyanarról a pontról fotózva, ez az egyik különlegessége a programnak. Ezt azonban a téli táj nem tette a teljes túraútvonalon lehetővé. Nem volt elég erős a fagy. A biztonság pedig az első, a fénykép párok és egyebek csak utána következnek.

Vajon a tél hátralévő részében megismételhető a gyalogtúra egy last minute szervezésben?

A korán érkező szürkületben sikeresen befejeztem bejárást. Hogy hogyan zajlott a másnapi túra, egy újabb jótékonyan fagyos éjszaka után?

Folyt köv… :-)

(Fotó: Bálizs Éva)

A  hölgy túravendég sok fényképet akart készíteni a túrán a mobiljával. Csodálatos helyre tartottunk, meg is értettem. Első túrája volt, és lemerüllt kütyüjével érkezett a beszállóhelyre. Induláskor rögtön előre is adta a kisbuszban, töltésre.

Tiszteltem érte, hogy kimozdult otthonről, és jelentkezett a túravezetésemre. Ráraktam a mobilját a műszerfalon a mit sem sejtő töltőre. Valószínűleg rosszul, mert útközben egy megállásnál ránéztem és kiderült, hogy nem töltött menet közben. Sőt, a százaléka még csökkent is, 7-ről 6%-ra. Talán kirázta az utazás a csatlakozót, vagy bénán dugtam be, már nem tudom. 

Az utastársak viccelődtek a hölggyel: - A túravezető fordítva kötötte össze a mobilt a kisbusszal. Így a mobil töltötte a kisbuszt(!) nem pedig fordítva. Fontos volt, hogy a kisbusz haladjon velünk, az nem merülhetett le.

(Biztosan előtted van egy szivargyújtóról üzemelő töltő kétféle vége. Azt fordítva bekötni...)

A hölgy fegyelmezetten tudomásul vette a történteket, és csendesen hozzám fordult: 

- Túravezető úr, nem szép dolog a fizető túravendég majd' 400 ezer Ft-os mobiljával tölteni a kisbuszt. Kérem azt a töltőt! Majd én rendesen fogom csatlakoztatni, ha pedig a kisbusz emiatt lemerül, tessék másik túravendég kütyüjéről tölteni, vagy a sajátjáról! És feltöltött kisbusszal illik a túrára indulni! Én fényképezni akarok... 

Mire megérkeztünk, a kütyü rendesen feltöltődött. Maga a túra is vidáman lezajlott, a végén pedig egy kéréssel fordultam a csapat többségéhez:

- Kedves vendégeim, a hölgy azt már látta, hogy a töltőt csak egyféleképpen lehet bekötni. Most engem is mentsenek ki a hölgynél, a viccelődésük után. Így kerek! :-)

(A hölgy később is megtisztelt részvételével a túrámon, sőt rendszeres túrázó lett, de ez már egy másik történet) 

A kép csak illusztráció, nem ezen a túrán történt. 

 - topturahu -

A daru a Hortobágyi Nemzeti Park (Park) címerállata. Választása telitalálat volt. A térséghez, és az emberi kultúrához általában sok szálon kötődő madár ősszel olyan tömegben időzik a Hortobágyon, hogy megfigyelésük európai hírű programmá vált. Ezért szervezünk oda túrákat. Lássunk 6 okot, amiért ez lehetségessé vált:

1. Táplálkozóhely. A darvak napközben tágas legelőkön, réteken szerzik élelmüket. Főleg magvakat, rovarokat. Őrszemeik több száz méteres "aurát" tartanak a csapat körül. Ha a vezérnek jelzik a közeledő embert, akkor az felszállást vezényel a csapatnak, és már el is tűntek a látóhatáron. Érdekes, hogy az állatokat a pusztában legeltető gulyást, csikóst, juhászt (Hortobágy ősi rangsorában így leírva) egész közel engedik. A Hortobágy, a Park védett pusztái mindehhez kiválóan megfelelnek.

2. Éjszakázó helyek. Az éjszakát tavakon, vízben állva töltik, legjobban a bokáig érő vizet kedvelik. Ott viszonylagos biztonságban töltik az éjszakát. Nem esznek halat, közömbösek a halállomány iránt a vízben. A Park évtizedek óta sokat tesz azért, hogy a helyi halastavak éjszakai menedékül szolgáljanak a darvaknak. Védik a környék nyugalmát, és vonulás előtt pl. bokáig leeresztik a vizet!

3. Útvonalba esünk. Vonuló madárként a darvak a telet Európa legdélebbi részein, illetve Észak-Afrikában, Dél-Ázsiában töltik. A tundrán költenek, főleg Oroszország, Finnország mocsaraiban, Észak-Európában. A kettő között ősszel dél felé, tavasszal észak felé vonulnak. Hortobágy útba esik. Ettől még nem feltétlenül állnának meg itt. Valamikor költöttek Magyarországon, a Hortobágyon is, de az emberi tevékenység elűzte őket. Nagy volt az öröm, amikor több, mint 100 év után, 2015-ben, egy bizonyított daru költés történt hazánkban, a helye hétpecsétes titok volt. Ma annak örülünk, hogy megállóhelyként használják hazánkat, és várjuk, hogy újra rendszeresen költsenek nálunk. Teszünk is érte, sokat.

4.  Meglepő intelligencia. Ezek a madarak társas lények. Fejlett kommunikációjuk van, beszélgetnek egymással. Nagy élmény a leszálló darvak hangos kavalkádját hallgatni. A szakma szerint a daru krúgat. Tanulékony állat, és tudásukat általunk ismeretlen módon, tovább is adják a fiatalabbaknak. Vezért választanak a csapat élére, egy tapasztalt, idősebb madarat. Titkokkal teli, szervezett életet élnek, ami számos legenda és hagyomány forrása volt. Képzőművészetünk, irodalmunk, szóláskincsünk gyakori tárgya. Megfigyelésükhöz mindez sajátos misztikumot kölcsönöz...

5. Megközelíthetetlen. Mindig társaságban van. Az őrszemek váltják egymást. Egy daruhoz nem lehet odasétálni, és ő sem fog, ő aztán nem! Tavasszal is átvonulnak rajtunk, de nem időznek nálunk. Sietnek költeni, északra. Megfigyelésük tehát igen korlátozottan lehetséges térben és időben, és leginkább szakvezető, túravezető segítségével sikeres. Mivel leglátványosabb az alkonyati "behúzásuk" a tavakra, a program általában csodás alkonyati fényekkel, a közelgő éjszaka pusztai hangjaival is egybekötött. Igen komplex élmény!

 6. Páratlan esemény. Az európai szürke daru (Grus Grus) védett, sebeszhető faj, európai állományát 260-280 ezer példányra becsülik. Ősszel a Hortobágyon, időjárástól függően néhány hétig, több, mint 100 ezer madár pihen vonulás közben, egyszerre. Pontosan persze nehéz megmondani. Nincs példa arra, hogy egy ilyen jelentőségű madár kontinensnyi állományának közel fele Magyarország egyetlen tájegységén egy időben jelen van! Ráadásul látványos csapatmozgásokat végez, és önmagában is nagytestű állat. Hiszen ugyanez egy verébnyi madár esetében kevéssé lenne feltűnő. Nem csoda tehát, hogy a megfigyelőknek, érdeklődőknek igazi csemege minden ősszel. 

Íme 6 ok, ami miatt a darumegfigyelés nemzetközi eseménnyé vált. Várjuk az őszt. Várjuk a darvakat, és az érdeklődőket. Összehozzuk őket! 

A Stájer hegyek Medve-szurdoka az egyik legnagyobb szurdok Ausztriában. Teljesítve a 700 m-es szintkülönbséget, a túrázók általában megelégszenek, és ez érthető, a felső végén lévő vendéglő elérésével. Általában...

A csoporttal bementünk a szurdokba. Volt köztünk egy édesanya két lányával, az egyik 16, a másik 8 éves. Ragyogó id, ideális túrakörülmények fogadtak. Egy magyar nagybuszos csoport velünk együtt kezdte meg a túrát, vidáman csiviteltünk velük. 

Élveztük a változatos szakaszokat. A nagyívű sziklapárkányokat, vízmosta öblöket a kőzetben, korábbi áradások nyomait. Már értjük, hogy miért van lezárva fél évig télen. A víz itt nem viccel, nem szerettem volna épp itt lenni, amikor azokat a fatörzseket egymásra halmozta... 

Máshol mélységek felett haladt a kiépített út, Aztán alagútszerű homályban. A növényvilág mindenhol megvetette a lábát az állandóan párás környezetben. A patak dübörög, csobog, zúdul. Kattogtak a fényképezőgépek, kütyük, a tér minden irányába.

Teljestítettük a több mint 170 db fahidat és lépcsőt, a közel 3000 lépcsőfokot. A csapat alig szóródott szét, a szurdok felső kijáratánál lévő vendéglőnél (tengerszint felett 1209 m) találkoztunk. Volna. De nem sokkal előtte a csoportból 5 vendég úgy döntött, hogy a Medve nem elég. Nekik a Hochlantsch-csúcs (1722 m) is kell. Még 500 m szint. Köztük a 8 éves kislány!

Mit tesz ilyenkor az egyszeri túravezető? Teljesíti mindkét csoportrész kívánságát. Marad a vendéglőnél az egyik résszel, és útba igazítja a csúcshoz a másik részt. Miért nem megy a túravezető is velük? Két bennfentes szakmai ok röviden: Nem hagyjuk magára a vendéglőnél maradókat, és igyekszünk nem elfáradni teljesen (pl. én vezetek, amíg a vendég alhat hazafelé a kisbuszban, valamint képesnek kell maradnom segíteni a vendégeknek egész nap folyamán, váratlanság esetén). 

Mikor újra egyesült a csapat, az 5 vendég egészségesen elfáradva, elragadtatottan beszélt a csúcsról. Mutatták a fényképeket, videókat, panorámákat, egymást a tetőn, és a - vadkecskéket. Igen, leereszkedés közben már alkonyathoz közel, egy kis csapat alpesi kőszáli kecske, röviden vadkecske (Capra Ibex) legelészett a réten, a túraösvényhez közel. Amíg el nem riadtak vissza a sűrűbe, fényképeket és rövid videót tudtak készíteni róluk. Megkapó élmény viszonylag nagy magasságban, ezekkel a rejtett életmódú, félénk, csupa izom ősi állatokkal találkozni. A hegy jutalma volt ez, az 5-öknek. 

Minden túratársunk emlékezetes élményekkel gazdagodott. A 8 éves kislány? Simán végigment, hazafelé pedig édesen aludt a kisbuszban. Ki tudja, melyik túraélményt álmodta újra...

A vadkecskés video az FB oldalunkon: https://www.facebook.com/topkotojeltura.hu/

Az októberi szélben még a településeken is látunk a levegőben szálló finom vagy összecsomósodott fonalakat. De mik ezek, honnan kerülnek a lebegőbe?

Hasonló fonalak, mint a pókháló szálai. És ezeket is pókok készítik.

A petékből kikelő pici pókok szétszélednek, de élőhelyükön nem jut mindegyiküknek táplálék, tér. Az mindenek előtt álló fajfenntartási ösztönük is arra készteti őket, hogy genetikai anyagukat szétszórják, távol szaporodjanak. Ezért vitorlát készítenek, és elszállnak.

Októberben, amikor a nappalok már rövidebbek mint a sötét órák és lehűlt a levegő, egy szeles napon felmásznak egy ág csúcsára. Pókfonalat eresztenek mirigyeikből, és bele kapaszkodnak. A légmozgás elviszi őket a szülői „háztól”. A fonál ragadós, ahogy a háló is az. Egyszer bele akad valamibe, és ott megáll. A kis pók új területet szerzett magának. A többi az életrevalóságán múlik. Nem biztos, hogy a birtokba vett területen új hálót tud készíteni, és táplálékot szerezni. Abban sem lehet biztos, hogy van-e ott táplálék? Az új helyen többféleképpen része lehet az élet hálójának.

Maga is táplálék lehet, egy sereg gerinces állat fő táplálékai az apró pókok. Ragadozóként pedig ő avatkozik be a helyi rovarvilág egyensúlyába, szabályozva egyes túlszaporodott fajok állományát. Aztán egyszer csak lesz ott egy ellenkező nemű csinos pókocska, akit ki tudja, hogy honnan sodort oda a szél, szó szerint.

A kis állatok nem egyszerre indulnak. Másik nap más uralkodó széliránnyal a testvére már más irányba indul. Leparkolt járműveiket, vitorláikat pedig mindenfelé láthatjuk. És persze szegény ökrökhöz semmi köze.

Láttak már 2.000 méterrel a földfelszín felett is ökörnyálat.

- CS -

FŰZFA

A fűzfa a holtág szélén állt, nem is lehetett megkerülni, csak vizes lábbal.

Vén volt, feszegette a fűzfa lét határát. Bár ezt nehéz megállapítani, mert ki mondja meg, hogy meddig él egy fa?  Az ágainak nagy része mindenesetre már száraz volt, egy kis részük hozott még zöld leveleket.

Csak álltam és néztem. Régi emlékek törtek rám. Kamaszként felmásztam rá, mert egyik odújában csókafészek volt. Lenyűgözve figyeltem, ahogy növekednek benne a fiókák, ugyanis még tojás állapotukban voltak, amikor felfedeztem őket. Valamelyik szülőjük (ezek elég egyformák) a frászt hozta rám, majd’ leestem a fáról rémületemben, amikor kivágódott az odú nyílásán. Persze ő is ijedt volt. Várt a tojásokon, amíg lehetett, aztán menekült. Így fedeztem fel a négy kékeszöld alapon pettyezett, meleg tojást. Igen, akkor megtapogattam őket. Ennek több mint 30 éve.

Álltam a fánál. A törzs sokkal vastagabb lett, de a belseje szinte teljesen hiányzott, kikorhadt. Egy vastag száraz felső ága letört, de nem tudott leesni a földre, a többi ág tartotta odafönt. Emlékműnek tűnt, saját és az én kamaszkorom emlékművének. Alatta pokrócot terítettem le régen, ráfeküdtem. Tetejéből madarakat távcsöveztem. Ja, és a csókák növekedését figyeltem. Semmilyen mobil app, konzolos játék nem pótolja ma azt, ahogyan minden nap kiosontam a fa alá, felmásztam, és követtem, hogy kibújnak a tojásból a csókafiókák, aztán növekednek, fejlődnek, tollasodnak. Egyszer egy randa fülesbaglyot is elkergettem a fáról, pedig törődik is az egy csókafészekkel! De én felelősnek éreztem magam a „gyerekeimért”. A csókapár gyakran foglal el korábban bagoly által lakott fészket, lehet, hogy egy korábbi albérlő volt. Aztán eljött a nap, amikor már a környező ágakon szétülve találtam őket, szűk lett a fészek. A következő napon pedig, eltűntek.

A környéken mindig láttam több csókát is, de azok fészkét nem találtam meg. Később a csapatba verődött madarak között próbáltam az „enyéimet”megtalálni, de olyan egyformák…

Álltam a fa előtt. Itt-ott néhány taplógomba látszódott rajta. Odúnak már nem tudott volna otthont adni, mállott, de egy jó negyede még zöld volt. Tehát mégis élt. Aztán felfedeztem rajta egy harkály nyomait is, amint rovarok után kutatott vésőszerű csőrével. Szóval lárváknak, rovaroknak is védelmet ad! Fent pókháló is csillogott az alacsonyan járó nap fényében. Egész kis életközösség. Mégis él ez a fa!

Még szívja a vizet, anyagát rovarok és gombák hasznosítják. Még ha kidől is egyszer, akkor is így lesz.

Tényleg, ki mondja meg, hogy meddig él egy fa? És meddig él egy emlék…

- CS -

Nagymama sokat beszélt a feketerigókhoz. Mélybarna szemükből történeteket olvasott ki tavalyi fészkelésekről, fiókanevelésről, héjatámadásról. Sokat etette őket, minden hónapban, vagyis akár szükségük volt rá, akár nem. Neki volt rá szüksége.

Figyelte őket, mégpedig közelről, mert nagyon bizalmasak voltak hozzá. Sokat megélt kezével kukacokat, élőeleséget szórt a muskátlis ládák földjére, onnan szépen felszedegették a rigók. Mesélte, hogy a háborúban is etette őket. Aztán előfordult, hogy a némelyik kedvencét más ember befogta és megsütötte, mert a háború új szokásokra készteti az embert – mondta.

Utána évtizedeken át a gyerekeinek biztosította az élelmet, és a – rigóknak. Sokat beszélt hozzájuk, és a madarak félrefordított fejjel hallgatták. De mamának is volt mit hallgatnia, mert olyan fütyülő koncerteket még senki emberfia nem kapott, mint ő jutalmul. Nyáron már hajnali 4-től is, de nem bánta.

Odahozták a serdülő fiaikat is. Mama tudta, hogy nem bemutatni akarták őket, hanem a táplálék lelőhelyet mutatták nekik, de nem bánta. Generációk nőttek fel a szeme előtt.

Sosem hagyták el. Órákig ült gondolataiba mélyedve közöttük. Erősebb teleken biztos, hogy sokuk életét megmentette az, hogy számíthattak az etetésére. Sosem volt beteg, nem engedte ez a feladat.

Büszkén mutogatta gyerekeinek, unokáinak a szárnyas népséget az erkély körül.

Aztán mamának is eljött az idő, amikor testének anyagát vissza kellett adnia az örök körforgásnak, és biz’ isten nem bánta volna, ha olyan kukacok lepik el, amiket aztán a rigók felcsipegetnek. Ez az élet rendje. Eltemettük, és a temetőben a szomszédos sírról átkúszott egy borostyán növény mama sírjára. Nem vágtam le, és amikor a szomszéd sír gondozója kiirtotta, mamánál gyökeret eresztett az átkúszott szár, és körülfonta a hideg követ. Bokrosodott, télen is zöld volt, és a következő tavasszal egy barna csomóra lettem figyelmes a sötétzöld levelek között.

Egy feketerigó fészek volt az.